A tapolcai választás esetében többek között említésre méltó, hogy van jelentősége egy helyi időközi választás kimenetele kapcsán az országos közhangulatnak. Hiába vonult fel ugyanis a teljes Fidesz kampánycsapat több száz aktivistával, illetve Orbán Viktorral karöltve, nem tudta felülírni a közvélemény-kutatásokban már fél éve regisztrált egyértelmű proteszt hangulatot. A Jobbik el is hozta élete első egyéni képviselői mandátumát. Ennélfogva tökéletesen legitim kérdésfelvetés, hogy fel kell e vennie a kormánypártoknak a kesztyűt a Jobbikkal szemben. A látszat ellenére viszont nem feltétlenül könnyű erre megadni a választ, hiszen a váratlan eseményeket leszámítva nem lesz választási szituáció 2018-ig. Ebben az esetben pedig bármennyire is szeretné mindegyik ellenzéki pártalakulat magát a kormány egyetlen kihívójaként pozicionálni, mégis arról van szó, hogy ebben a pozícióharcban bizony egymás ellenfelei, nem pedig a Fidesz-KDNP-é.
Ebből a nézőpontból viszont inkább tűnik a baloldal mohácsának a tapolcai választás eredménye, mintsem a kormányzó pártokénak. Ennél fogva tökéletesen racionális magatartás a kormány részéről a saját megmaradt, ám így is tetemes szavazótábora nyugalomra intése.
Annak ellenére, hogy három elvesztett időközi választás után van mit csiszolni a kormányzással kapcsolatban, a Jobbik-probléma egyelőre nem a Fidesz -KDNP megoldására vár. Ugyanis komolytalan felvetés, hogy bármelyik ellenzéki tömörülés jelen pillanatban kormányzóképes lenne, viszont éppen vasárnapig tartott az a kétosztatú pártrendszer, aminek kis szerencsével, de haszonélvezője lehetett az MSZP-DK és csatolt részeik.
Érdemes kiemelni azt a nem elhanyagolható, ám ténykérdéssé váló momentumot, hogy a magyarországi választópolgárok számára érdektelenné vált az a kérdés, hogy a Jobbik nyilas-náci párt e, vagy sem. Igy fordulhatott elő, hogy a mai magyar baloldal rémálma vált valóra a Jobbik tapolcai győzelmével. Nagyon úgy fest, hogy nem csak kampánystratégia terén, hanem baloldaliságból is komoly leckét kapott az MSZP-DK különítmény, hiszen ami a kampány tematikáját illeti, egyértelműen baloldali-szociális ügyek mentén folyó diskurzust láthattunk.
Különös politikai stratégiát folytat a baloldal, immár évek óta. Már amennyiben stratégiának lehet nevezni a fotelből való facebook és média politizálást. Tulajdonképpen az a meglepő, hogy eddig sikerült bármiféle eredményt felmutatniuk. Még mindíg ott tartanak, hogy "intellektuális tartalommal" kell megtölteni a baloldali politikát. Azon túl, hogy történetileg a valódi baloldali politikának tipikusan kevés köze van az intellektushoz, a politikai hivatás sem puszta gondolati furfangból áll. Sőt, a lényeges különbség értelmiségi, és politikus között, hogy az előbbi felléphet "okoskodó elemzőként", utóbbinak viszont munkaköri kötelessége cselekvőként viselkedni a társadalmi problémák megoldása kapcsán. Nem véletlen, hogy nem Tamás Gáspár Miklósnak hívják ma a miniszterelnököt, annak ellenére, hogy minden radikalizmusával együtt az egyetlen értékelhető értelmiségi kaliber a baloldalon.
Tehát mit tud a Jobbik, amit a baloldal nem?
A Jobbik az állandó online jelenlét mellett az utóbbi években szinte rögeszmés szervezetépítésbe kezdett, Jelen vannak a legkisebb falvakban, megkeresték a keményen dolgozó kisembert, és önkormányzati képviselőt, sok esetben országgyűlési képviselőjelöltet csináltak a helyi autószerelőből, gyári munkásból, ápolóból. Addig, amíg a Jobbik ifjúsági tagozatai tele vannak lelkes, fizetség nélkül aktivista tevékenységet végző, helyileg rendkívül aktív és összetartó fiatalokkal, akik valóban segítenek a kerti munkában a nyugdíjas Józsi bácsinak, a baloldali-liberális alternatív gimnáziumokban szocializálódott középosztálybeli, passzióbol baloldali fiatalok csak a művészmoziban találkoznak súlyos szociális problémákkal küzdő emberi sorsokkal. Mindez ugyancsak igaz a felnőtt csapatban játszó politikusok kapcsán is. Tehát azon túl, hogy a baloldal vezető politikusai között nem találni hiteles arcot, az utánpótlás csapatban sem tűnik sokkal rózsásabbnak a helyzet. Nem elég látszólag baloldalinak lenni, szintén nem elég virtuális politikát folytatni.
Nagyon jól látszik, ha a Jobbiknak sikerül leráznia magáról a szélsőséges, valóban ordas eszméket idéző elemeit, akkor a baloldalnak esélye nem lesz kihívóként fellépni, már 2018 -ban sem.