Zsigerből rá is vághatnánk, hogy semmi.
Érdemes azonban árnyalni ezt a témát, ugyanis visszatérő jelleggel hivatkoznak vezető magyar politikusok pozitív szövegkörnyezetben a frissen alakult Oroszország generálta "gazdasági" szervezetre. Utóbb épp Orbán Viktor hangsúlyozta "kazahsztáni rokonainknál" tett látogatásakor, hogy kiemelt célja lobbizni az Eurázsiai Gazdasági Unió (EGU) érdekében Brüsszelben. Vona Gábor korábban még arra is utalást tett, hogy esetlegesen előnyösebb lenne Magyarországnak az EGU keretein belül gondolkodni, mintsem a kizsákmányoló EU gyarmatosítási terveinek áldozatává válni. Utóbbit a hangos röhögésen kívül nem is nagyon lehet mivel kommentálni, ezért koncentráljunk a kormányzat hozzáállására a téma kapcsán.
Okkal használom idézőjelben a gazdasági jelzőt az EGU említésekor, ugyanis Putyin már a szervezet megalakulásának ötletelési fázisában sem titkolta el, hogy Moszkva kimondott célja a Szovjetunió korábbi nagyhatalmi státusának csillogó fényét visszaállítani. Ennél fogva meglehetősen nagyvonalú hozzáállás lenne eltekinteni a politikai, nagyhatalmi célzattól Önmagában véve az EGU gazdasági ereje a jelenlegi tagokkal sem haladja meg az EU GDP ötödét, viszont propaganda célra, az erő látszatának felmutatására a nemzetközi színpadon Oroszország számára tökéletesen megfelel.
Azt sem gondolhatja senki komolyan, hogy egy gazdasági célzatú integrációs keretben eredményes tárgyalási alap az erőszakkal való fenyegetés, egészen konkrétan Krím fegyverrel való annektálása. Ellenben a napnál világosabbá tette például Kazahsztán számára, hogy ha gazdasági megfontolásokból az utolsó pillanatban elbizonytalanodna a szervezethez való csatlakozásban, politikai aggályai semmiképp sem legyenek afelől, hogy Oroszország biztosan találni fog legalább egy okot arra, miért is szükséges pár ezer négyzetkilométernyi terület lekapcsolása.
Tehát amikor Orbán Viktor a minapihoz hasonló kijelentéseket tesz, akkor egyértelműen Putyin nagyhatalmi törekvéseit támogatja. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a kormánynak a Paksi szerződéssel sikerült kényszerpályára állítania magát ebben az ügyben, hiszen a valóban létező gázfüggőség mellé több ezer milliárdos elköteleződést vállalt Oroszország mellett cirka 30 évre, egyel több okot adva magának arra, hogy időről időre megtámogassa az "új Szovjetuniót." pozitív hangvételű kiszólásokkal..
Mindezzel viszont egyel több okot ad arra is, hogy a velünk egyébként is bizalmatlan EU a körmünkre koppintson.
A politika természeténél fogva döntésekről szól. Emiatt lesz a "nem döntés" is döntés. Orbán egyértelműen hintapolitikát folytat nyugati és keleti "rokonaink" között, amivel a megváltozott, lényegében hidegháborús nemzetközi politikai környezetben viszonylag könnyen lehet két szék között a pad alá esni.
